Igazából nem annyira szar trade ez mégse, mert tulajdonképpen ezért húztunk az utóbbi 3 évben kb. 459 védőt.

A meccsről (még mindig Haszinak) még annyit, hogy közben cseteltem PATtel, amikor Johnesz pont ránk írt, hogy szar unalmas a meccsünk.
És amúgy tényleg az volt sokszor.
Oké, az utóbbi pár Cryers-meccsünk már nem volt az a "zuhanjunk egymásnak, mint az állatok, aztán meglátjuk, ki lő több gólt"-típusú meccs, mint tavaly (főleg a PO-ban), de ez meg aztán főleg nem volt olyan. Támadgatások, stb, de semmi extra nem volt a meccsben. Kicsit a 2008-as utolsó regular-meccsünkre emlékeztetett a dolog (az volt az, amikor az volt a tét, hogy ha megverjük a Cryers-t, akkor első helyen végzünk keleten, és a 8. helyezett nemtomkivel játszunk, vagy kikapunk a Cryers-től és akkor második helyen végzünk, és az éppen hihetetlen szar formában lévő Ottawát kapjuk az első körben. Aztán "mit ad Isten" kikaptunk, és jött az Ottawa, akiket söpörtünk is.)

Szóval erre emlékeztetett a meccs. Nem úgy nézett ki, mintha nagyon akarnánk nyerni.
Na meg a pár meccsel ezelőtti Boston ellenire is emlékeztetett annyiban, hogy egy idő után már kicsit hidegen hagyott, és csak úgy néztem, mert egyszerűen sima vereségnek tűnt a dolog.
Aztán egy Simmonds-kiállítás, fél percre rá meg Timonen akasztotta a breakaway-en lévő Kunitz-ot (Errey büntetőt reklamált, de kiállítás lett belőle), a 5-on-3-vel a Cryers el is intézte a saját sorsát, mert abból egyenlítettünk.
Akkor viszont hirtelen fordult a kocka. Tudtam, hogy meglesz.

Kennedy nyerte meg OT-ben egy tipikus olyan lövéssel, hogy már amikor hozzá kerül a korong, érzed, hogy ez benn lesz.